Párnáimon fekve a szemeim kisírom,
Könnybe lábadt szemekkel - e sorokat írom.
Mint leszúrt vad az erdő mélyén, mély, vérző sebbel,
Keresem, de nem találom, ki szeretett egyszer.
Mondtál nekem szép szavakat, ígéretet tettél,
Számodra csak én létezek, akit szerethetnél.
Elhittem én mindent neked, bíztam benned mindig,
Pofont kaptam én cserébe, ami észre térít.
Hátulról egy tőrrel, jól szívbe döftél,
Mintha misem történt volna, csendben tovább mentél.
Játszani akartál, a játék vége ez lett,
Mindenről mást mesél a látszat és a tett.
Szikrázó fénnyel néztek ránk a csillagok,
Veled boldog voltam én, de ma már nem vagyok.
Eltűnt a csillagom, elmúlt a boldogság,
Neved még suttogom, valahol várok rád.
Egy baj van az egészbe, te nem érzed a fájdalmat,
Elfeledtél minden szépet, ami engem megtarthat.
Az ígéretek amit mondtál, elszálltak a széllel,
Szerte foszlik minden remény, ezt írom le vérrel.
Megszárad majd a földön, örökre ott marad,
Nem száll el a széllel, nem úgy mint a te szavad.
Felkeltettél álmaimból, kinéztem a világra,
Rájöttem hogy ne várjak a nem létező csodára.
Bámulok az ablakon át, nem várom a holnapot,
Ahonnét már ölelést és szép szavakat nem kapok.
Nem tudom már mit írjak? Nem találok szavakat.
Vérző szívvel írom, olvasd majd – e sorokat.
Miért hazudtál? Miért játszottál?
Megérted – e bánatom?
Miért kellett ezt tenned velem?
Tényleg nem tudom!
Köszönöm hogy élhettem, bár jobbat képzeltem,
Remélem ellened soha nem vétkeztem.
Születtem egykor, éltem halálomig,
Csak egy ember voltam aki mindig álmodik.
***
Az utolsó versszak sorai, a
Children of Distance - Emlékezz rám
című szám utolsó versszakának hasonló sorai.
A Children of Distance beleegyezésével!
Köszönöm Shady-nak.
***
